Ezen a kérdésen sokat gondolkodtam már. Amikor a Bibliára tekintek, mindig arra jutok, hogy a barátság és a közösség Isten ajándéka az ember számára. Nem arra teremtett minket, hogy egyedül éljük az életünket, hanem hogy egymás mellett álljunk, bátorítsuk és segítsük egymást.
A barátság számomra azt jelenti, hogy van valaki, aki szeret és elfogad olyannak, amilyen vagyok. Valaki, aki mellettem van jóban és rosszban, aki nem hagy el akkor sem, ha nehéz időket élek meg. Ahogy a Példabeszédek könyvében olvassuk: „Minden időben szeret a barát, testvérül születik a nyomorúság idejére.” (Péld 17:17). Ez az ige mindig emlékeztet arra, hogy az igaz barátság nem önző érdekeken alapszik, hanem hűségben és szeretetben gyökerezik.
A közösség pedig számomra lelki család. Olyan hely, ahol nem érzem magam egyedül, mert tudom, hogy másokkal együtt kereshetem és élhetem meg Isten akaratát. Ahogy Jézus mondta: „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18:20). A közösség tehát nem csak emberek összegyülekezése, hanem Isten jelenléte. Ott tanuljuk meg egymás terhét hordozni (Gal 6:2), és egymást szeretetben építeni.
A barátság és a közösség számomra tehát nem csupán emberi kapcsolatok, hanem Isten szeretetének látható jelei. Megmutatják, hogy nem kell egyedül küzdenem, hanem Isten embereken keresztül nyújt támogatást, bátorítást és szeretetet.
Írta: Deme Mónika
2025. szeptember 3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése