Tizenkettedik bejegyzés - Te mit tennél, ha hozzám hasonlóval találkoznál?

 

Sok emberrel találkozom, és gyakran érzem, hogy nem tudják, mit kezdjenek a betegségemmel – azzal, hogy más a mozgásom vagy a beszédem. Néha látom rajtuk a bizonytalanságot. De nemrég olyan emberekkel találkoztam, akik nem riadtak vissza, hanem éppen ellenkezőleg: segíteni próbáltak, kedvesek voltak, és barátként fordultak hozzám.

Ők nem ismertek engem, lehet, hogy soha nem láttak előtte. Mégis emberként tekintettek rám, szeretettel és tisztelettel. Ez annyira megérintett, hogy nehéz szavakba öntenem.

De Isten igéje segít kimondani azt, amit érzek:

·       „Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott titeket Isten dicsőségére.” (Róma 15:7)

·       „Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (1Sámuel 16:7)

Amikor ilyen emberekkel találkozom, Isten szeretetét látom meg bennük. Ők emlékeztetnek arra, hogy nem a külső számít, hanem a szív, és hogy Isten mindenkit értékesnek teremtett. Hálás vagyok azokért, akik így közelednek hozzám, mert rajtuk keresztül Isten gondoskodó szeretetét élhetem át.

Lehet, hogy neked ez csak egy apróság, egy kedves gesztus. De nekem ez nagyon-nagyon nagy öröm. Mert abban a pillanatban nem a betegségemet látták, hanem engem – embertársként, barátként. És ezen keresztül Isten szeretete ragyogott fel előttem.

Írta: Deme Mónika

2025. szeptember 7.