Tizenkilencedik bejegyzés - Szeretem az életet

 

Tizenkilencedik bejegyzés  - Szeretem az életet

 

 „Mert nekem az élet Krisztus! ” 

Filippi 1:21 

 

Lehet, hogy már sokat tettem bizonyságot arról, hogy miként láttam meg az e világot. Most is megteszem, mert a napokban a kezem közé került az orvosi zárójelentések, amiben benne van egy mondat, ami igen megfogott és hálás a szívem, hogy az Úr ennyire vigyázott rám mikor megszülettem. Többek közt tudjátok én egy vasúti őrházban jöttem a világra, mert a szüleim ott éltek. Téli napon láttam meg a napvilágot. 1460 grammal ezt írtam a Van egy biztos alap című könyvben. Most, amit ezután fogok írni azt, 32 évesen tudtam meg, hogy nem elég, az, hogy ilyen kicsi súllyal és oxigénhiánnyal jöttem erre a földi életre. Most kapaszkodj meg! Tudod én sem hittem a szememnek, amit olvasok a születési zárójelentésemben. Vajon mi lehet az! -­ hát amikor kibújtam anya hasából minden orvosi segítség nélkül ez még nem volt elég. Születésem után nem azonnal kaptam orvosi segítséget, ha hiszed, hanem csak 2 óra múlva kaptam meg a szükséges orvosi segítséget, Azt nem lehet tudni, hogy ki hívta az orvosi segítséget mivel ott a falu szélén csak ez az egy őrház volt. Több mint valószínű, hogy Édesanyám egyedül volt otthon. Az anyukám nővére azt mondja – hogy biztos Édesapám talált ránk mikor haza ért.

Jött a mentő és beszállított a Dunaújvárosi kórházba és különböző vizsgálaton estem át. Egy átlagos babánál sárgább lett a bőröm színe. 1 éves koromig az inkubátor volt az otthonom.

Mikor elértem 2600 grammot, akkor kerültem haza először a szüleimhez.

A többi már olvasható a Van egy biztos alap című könyvben.

Tudod 32 éves koromra megértem, hogy Isten nem hiába mondja nekem naponta azt, hogy „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” Ézsaiás 41:10

Már kisbabaként velem volt és megerősített és meg is segített. Másképpen nem maradtam volna életben születésem után még 2 órát oxigén nélkül. Most eszembe jutott egy ige, ami így szól: „Az Úr megőrzi, és életben tartja, boldog lesz a földön, nem engedi át ellenségei dühének” Zsoltárok 41:3

Ugyan akkor 32 évesen értettem meg azt is, hogy „A lélek fölemelt, és elragadott engem. Én pedig mentem keserűen, felindult lélekkel, de az Úr kemény kézzel tartott engem.”

Ez az igevers valósult meg 25 éves koromban mikor megismertem Istent, mert én igen keserűen és aggodalommal léptem be az Úr házába. Mára már nekem az élet Krisztus! Neked ki az élet? Annyit még mondanék, hogy Isten téged is nagyon szeret!