Tizenhetedik bejegyzés - Mit érzek?

 

Tizenhetedik bejegyzés - Mit érzek?

 

Mit érzek akkor, amikor írom verseimet és novelláimat, hogy gyógyítja a lelket és nyugtatja a szívet?! Hát nekem az írás olyan, mint egy gyógyszer. Mivel ez gyógyítja meg a lelkemet hit remény, szeretettel együtt. Lehet, hogy ez most számodra kicsit furcsa, de ez az igazság! Nagyon meg tud nyugtatni, amikor már azt érzem, hogy nincs semmi értelme az életemnek! Főleg akkor mikor, már minden bánat eléri a szívemet annyira, hogy már azt sem látom jónak és szépnek, amit eddig annak láttam és gyönyörködtem benne.

         Hiszen tudjátok, hogy én betegen láttam meg a Világot egy nagyon hideg téli napon az Őrházában orvos segítsége nélkül  1460 grammal  oxigénhiánnyal ebből kifolyólag  mozgássérülté váltam és más szerveim megsérültek akkor  még nem  tűnt fel senkinek,  Csak teltek a napok és évek, ami nem  valami örömtelien, hiszen Anyu lebetegedet és meg kellett műteni hasnyálmirigy gyulladással és utána nem sokkal rá le is hunyta két szemét örökre!  

           Szeretnék ide egy verset idézni, amit szintén magam írtam:

 

       Anya már csak a szívemben él

 

Anya már csak a szívemben él,

hisz örökre lehunyta a szemét,

s többé nem foghatom kezét,

igaz kis gyermek voltam én,

amikor megpihenni tért,

 sajnos legyőzte a betegség,

pedig élhetne még!

 

2012-04-16

 

Meg sem ismerhettem Őt csak elképzelem én, hogy kb. milyen is lehetett az én jó Anyám, és ami maradt nekem Tőle emlékbe a Róla készült fényképe amint lehet, megnézem és így írok, Hozzá verseket pedig tudom, Ő már nem fogja látni, de nekem az is nagyon öröm, hogy Barátaim és még, akik élnek a családomból látják, hogy milyen tiszta szívből gondolok az Édesanyukámra!