Tizennegyedik bejegyzés - Miért fontos az önmagam szeretete és ápolása?

 

Sokáig azt hittem, hogy önmagamat szeretni felesleges dolog. Úgy gondoltam, csak akkor van értelme az életemnek, ha másokat szeretek és másokért élek. Ma már tudom, hogy ez tévedés volt.

A Biblia világosan mutatja, hogy az önmagunk szeretete nem önzés, hanem Isten akaratának a része:

„Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Máté 22:39)

Jézus szavaiból kiderül, hogy másokat csak akkor tudunk igazán szeretni, ha önmagunkat is szeretjük. Ha nem becsüljük azt, akik vagyunk, könnyen kiéghetünk, és nem tudunk tartósan mások felé fordulni.

Isten szemében értékes vagy

„Csodálatosan megalkottál engem...” (Zsoltárok 139:14)

Isten alkotása vagy, egyedi és pótolhatatlan. Ha Ő értékesnek tart, akkor te is tekints így magadra! Az önszeretet nem gőg, hanem hála, hogy elfogadod azt, akivé Ő formált.

Az önmagunkról való gondoskodás erősíti a szolgálatot

„Senki sem gyűlöli a saját testét, hanem táplálja és gondozza azt...” (Efezus 5:29)

A testi és lelki gondoskodás nemcsak magunkat tartja meg egészségben, hanem erőt ad ahhoz is, hogy jobban támogassunk másokat.

Az önszeretet Isten ajándékának tisztelete

Az önzés csak magunknak akar mindent. Az egészséges önszeretet viszont annak felismerése, hogy Isten kincset bízott ránk – a testünket, a lelkünket, a képességeinket. Ha ezeket megbecsüljük és ápoljuk, akkor másokat is gazdagíthatunk.

Összegzés

Az önmagunk szeretete nem a mások rovására történik, hanem Isten szemével való látás. Ha elfogadjuk és ápoljuk önmagunkat, azzal nemcsak hálát adunk Neki, hanem erőforrássá válunk mások számára is. 

Tizenharmadik bejegyzés - Hogyan tanultam meg elfogadni a másságomat?

 Nem könnyű egyszerű szavakba önteni, de úgy érzem, leginkább az segített, hogy megismertem Istent. Általa fedeztem fel magamban a tehetségeimet és értékeimet. Elsőként az írás ajándékát, majd a számítógépes és elektronikai tudásomat, amikkel örömmel foglalkozom. Rájöttem, hogy ezekben nem számít, hogy a lábam nem működik úgy, mint másoké – a laptop, a táblagép és az asztali gép világában ez nem akadály.

 

Harmadik kapaszkodóm az olvasás lett, amely feltárja előttem az egész világot, és a filmnézés, ami új nézőpontokat ad. Végül pedig nagy erőt jelent számomra, ha van valaki, akivel beszélgethetek legalább fél vagy egy órát, akinek elmesélhetem az élményeimet és megoszthatom a gondolataimat. Még ha nem is értenek mindig egyet velem, már az is felszabadító, ha kimondhatom, ami bennem van.

Írta: Deme Mónika

2025. szeptember 29.

Tizenkettedik bejegyzés - Te mit tennél, ha hozzám hasonlóval találkoznál?

 

Sok emberrel találkozom, és gyakran érzem, hogy nem tudják, mit kezdjenek a betegségemmel – azzal, hogy más a mozgásom vagy a beszédem. Néha látom rajtuk a bizonytalanságot. De nemrég olyan emberekkel találkoztam, akik nem riadtak vissza, hanem éppen ellenkezőleg: segíteni próbáltak, kedvesek voltak, és barátként fordultak hozzám.

Ők nem ismertek engem, lehet, hogy soha nem láttak előtte. Mégis emberként tekintettek rám, szeretettel és tisztelettel. Ez annyira megérintett, hogy nehéz szavakba öntenem.

De Isten igéje segít kimondani azt, amit érzek:

·       „Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott titeket Isten dicsőségére.” (Róma 15:7)

·       „Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (1Sámuel 16:7)

Amikor ilyen emberekkel találkozom, Isten szeretetét látom meg bennük. Ők emlékeztetnek arra, hogy nem a külső számít, hanem a szív, és hogy Isten mindenkit értékesnek teremtett. Hálás vagyok azokért, akik így közelednek hozzám, mert rajtuk keresztül Isten gondoskodó szeretetét élhetem át.

Lehet, hogy neked ez csak egy apróság, egy kedves gesztus. De nekem ez nagyon-nagyon nagy öröm. Mert abban a pillanatban nem a betegségemet látták, hanem engem – embertársként, barátként. És ezen keresztül Isten szeretete ragyogott fel előttem.

Írta: Deme Mónika

2025. szeptember 7.

 

Tizenegyedik bejegyzés - Korlátozottságom ellenére aktív életet élek

 

Sokan azt gondolják, hogy a fizikai vagy más korlátok megakadályozhatnak abban, hogy teljes életet éljünk. De a Biblia tele van példákkal, ahol Isten szolgái gyengeségük ellenére is aktívan, bátor tettekkel szolgáltak.

 

Amikor az ortopédiára mentem felíratni az elektromos kerekesszékemet, a doktor megjegyzése különösen megragadott: amikor az asszisztensnő kitöltötte a papíromat, azt mondta: „Korlátai ellenére aktív.” Ekkor eszembe jutott Pál apostol szava: „Mert amikor gyengeségemben vagyok, akkor vagyok erős.” (2Kor 12:10) – Isten ereje a gyengeségünkben válik láthatóvá.

 

Dávid legyőzte Góliátot, pedig fiatal és fizikai szempontból gyenge volt. Mózes beszédhibája ellenére vezette Isten népét. És a béna férfit barátai segítségével Jézushoz vitték (Márk 2:3–5) – mert a közösség támogatása is segíti az aktív életet.

 

Én is megtanultam: a korlátaim nem határozzák meg az életemet. Isten ad erőt, lehetőséget, örömöt és közösséget, hogy aktívan éljem mindennapjaimat, szolgáljak másoknak, és hálával töltsék el a szívem minden pillanatát.

Írta: Deme Mónika

2025. szeptember 5.

Tizedik bejegyzés - Mit jelent számomra a barátság és a közösség?

 

Ezen a kérdésen sokat gondolkodtam már. Amikor a Bibliára tekintek, mindig arra jutok, hogy a barátság és a közösség Isten ajándéka az ember számára. Nem arra teremtett minket, hogy egyedül éljük az életünket, hanem hogy egymás mellett álljunk, bátorítsuk és segítsük egymást.

A barátság számomra azt jelenti, hogy van valaki, aki szeret és elfogad olyannak, amilyen vagyok. Valaki, aki mellettem van jóban és rosszban, aki nem hagy el akkor sem, ha nehéz időket élek meg. Ahogy a Példabeszédek könyvében olvassuk: „Minden időben szeret a barát, testvérül születik a nyomorúság idejére.” (Péld 17:17). Ez az ige mindig emlékeztet arra, hogy az igaz barátság nem önző érdekeken alapszik, hanem hűségben és szeretetben gyökerezik.

A közösség pedig számomra lelki család. Olyan hely, ahol nem érzem magam egyedül, mert tudom, hogy másokkal együtt kereshetem és élhetem meg Isten akaratát. Ahogy Jézus mondta: „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18:20). A közösség tehát nem csak emberek összegyülekezése, hanem Isten jelenléte. Ott tanuljuk meg egymás terhét hordozni (Gal 6:2), és egymást szeretetben építeni.

A barátság és a közösség számomra tehát nem csupán emberi kapcsolatok, hanem Isten szeretetének látható jelei. Megmutatják, hogy nem kell egyedül küzdenem, hanem Isten embereken keresztül nyújt támogatást, bátorítást és szeretetet. 

Írta: Deme Mónika

2025. szeptember 3.

Kilencedik bejegyzés -Hogyan találom meg a szépet az apró dolgokban?

 

 Nem is tudom, hogy hogyan válaszoljam meg ezt a kérdést. Lehet ezt is Isten szavának köszönönhetem, hogy meglátom az apró dolgokban is a szépet. Egy madár éneke, egy virág kinyílása, egy kedves mosoly – mind-mind ajándék, amelyben ott rejlik az Ő szeretete. Igével is alátámasztva. Így nézze ki:

A Biblia is erre tanít:

„Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről való, és a világosság Atyjától száll alá.” (Jakab 1:17)

Amikor Isten igéjére figyelek, rájövök, hogy a hétköznapok apró részleteiben is ott van az Ő gondoskodása. Ezért tudok hálát adni a kicsi dolgokért is. Például: hogy ma is ki tudtam kelni az ágyból, vagy hogy megtudtam írni a gondolatom, mert valójában semmi sem „apró”, ha Isten kezéből kapjuk.

Lehet, neked ezek természetes dolgok, és nem okoznak akadályt. Nekem azonban minden apró siker ajándék, amelyben meglátom Isten jóságát. És ez segít abban, hogy hálás szívvel éljek nap mint nap.

Nekem ezek az „apró” dolgok is nagy dolgot jelentenek – és nagyon sok örömöt adnak.

Hálaima

Mennyei Atyám,

hálát adok Neked mindazért, amit nap mint nap megélhetek.

Köszönöm a madárdalban, a virág nyílásában, a mosolyban megmutatkozó szépséget.

Köszönöm, hogy a hétköznapi dolgokban is megláthatom a Te gondoskodásodat.

 

Köszönöm, hogy erőt adsz felkelni reggel, és kegyelmedből írhatom le a gondolataimat.

Nekem ezek nem apróságok, hanem nagy ajándékok Tőled, amelyek örömmel töltik el a szívemet.

Segíts, hogy mindig hálás legyek, és meglássam a Te szeretetedet minden részletben.

Jézus nevében.

 

Ámen.

 

Írta: Deme Mónika

2025. szeptember 2.

 

Nyolcadik bejegyzés - Mi segít nekem akkor, amikor nehézségek érnek?

 Erre igen nagyon egyszerű a válasz, hogy Isten beszéde.   Nekem az Ő szava egy lámpás. Mikor minden lehetetlennek tűnik.

A Zsoltárok 119:105 így fogalmaz:
„Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.”

Amikor nehézségek érnek, Isten szava emlékeztet arra, hogy nem vagyok egyedül. Az Ő ígéretei erőt adnak a félelem helyett, reményt a kétségbeesés helyett, és békességet ad a zaklatott szív helyett.

Jézus maga mondta:
„A világon nyomorúságotok lesz; de bízzatok, én legyőztem a világot.” (János 16:33)

Ez a kijelentés arra tanít, hogy a nehézségek nem kerülhetők el, de a győzelem Krisztusban már a miénk. Amikor olvasom a Bibliát, Isten szava mindig újra és újra megerősít: a próbák ideiglenesek, vagyis ideig valók, de az Ő szeretete örökre megmarad.

Ézsaiás 41:10-ben ezt olvassuk:
„Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, sőt megsegítelek, és igazságom jobbjával támogatlak.”

Ez az ige olyan, mintha maga Isten hajolna le hozzám a nehéz órákban, és kézen fogva vezetne.

Ezért amikor nehézség ér, nem a saját erőmben bízom, hanem Isten beszédébe kapaszkodom. Az Ő szava ad reményt, békét és biztos alapot minden élethelyzetben.

          Írta: Deme Mónika

2025. szeptember 1.