Tizenhetedik bejegyzés - Isten ereje az én gyengeségemben

 

Nem vagyok földre szállt angyal – csak egy ember, aki nap mint nap megküzd a saját gyengeségeivel. Fogyatékossággal  élek, ami sokszor próbára tesz: vannak napok, amikor a testem nem engedelmeskedik, amikor a világ túl gyorsnak tűnik, és amikor a fájdalom vagy a tehetetlenség el akarja venni a reményemet.

De ilyenkor mindig eszembe jut Isten szava:
„Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” (2Korinthus 12:9)

Ez az ige az életem valósága lett. Mert megtapasztaltam, hogy Isten nem a tökéleteseket keresi, hanem azokat, akik hajlandók Őt beengedni a töréseik közé. Amikor én gyenge vagyok, Ő erős bennem. Amikor sírok, Ő vigasztal. Amikor már nem tudok továbbmenni, Ő visz a karján tovább.

Sokáig azt hittem, hogy fogyatékosságom miatt kevesebb vagyok másoknál. Ma már tudom, hogy Isten szemében pontosan annyit érek, mint bárki más – sőt, talán még jobban megmutatkozik rajtam az Ő kegyelme. Mert amit a világ gyengeségnek lát, Isten azt lehetőséggé teszi: arra, hogy rajtam keresztül ragyogjon az Ő szeretete és ereje.

Nem vagyok földre szállt angyal, de Isten gyermeke vagyok – és ez mindenre elég.
Az Ő kegyelme elég nekem, minden nap, minden nehézségben.

Írta: Deme Mónika

2025. október 21.